Gyermekként mindannyian izgatottan vártuk a Mikulást…
Emlékeimben él még, ahogy már előző este egyre növekvő izgalommal készülődtem. “Kipucoltam” a cipőmet és alig tudtam aludni. Az volt a tervem, hogy egész éjjel ébren maradok és meglesem a Mikulást. Látni akartam, ahogyan éjszaka megérkezik és hoz nekem sok sok ajándékot 🙂
Ismerős? Te is így voltál ezzel?
Szüleink, az óvoda, az iskola, játszótársaink, mindenki mondott egy történetet a Mikulásról. Néha ellentmondásba keveredtek egymással a különféle történetek, de ez gyerekként nem nagyon zavart. Sőt egészen csalódott voltam, mikor valaki elárulta, hogy nincs is Mikulás 🙁 Szomorú voltam, mert nagyon élveztem ennek a kis mesevilágnak a varázsát. Jó, hogy a mai gyerekek még mindig élvezik, sőt népszerűbb az ünnep, mint valaha.
Ebben a bejegyzésben arra vállalkozom, hogy utánajárok, kiderítem, hogy régen is volt-e Mikulás? Honnan jön az igazi Mikulás? Honnan ered ez a szokás? Mióta ünnepeljük a Mikulást?
MI A KÜLÖNBSÉG A MIKULÁS ÉS A TÉLAPÓ KÖZÖTT????
A kezdetek
Akit ma Mikulásként ismerünk, Nicolasként (Miklós) látta meg a napvilágot, a mai Törökország területén fekvő Patara városában -mely abban az időben a Lykiai városállamok Szövetségének része volt- a 3. század közepén. Sajnos akkoriban pontos feljegyzések nem készültek, ezért különböző források, különböző dátumokhoz kötik.
Úgy tartják, hogy gazdag kereskedőcsaládba született, de szüleit korán elveszítette. Megörökölte hatalmas vagyonukat. Mivel Ő akkor már Jézus tanait követte, ezért szétosztotta mindenét a szegények között. Hatalmas népszerűségnek örvendvén, megválasztották a szintén Lykiában található MYRA városának püspökévé.
Halála idejét kb 350 körülre becsülik. A templom romjai ahol szolgált, majd temetkezési helye lett ma is áll. Mindkettő látogatható.
Zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején volt szerencsém többször is ide látogatni munkám alkalmából. Ha Antalya környékén jársz érdemes egy napot rászánni a környék megtekintésére, mert számos más csodát is találhatsz itt, például a sziklasírokat is. Demre- Myra – Kekova – a legkedveltebb célpontok a közelben 🙂 Ez egy külön bejegyzést megér.
video forrása: Youtube Travel in Turkey
Legendák Szent Miklósról
Életéhez számos legenda kötődik.
Az egyik legnépszerűbb az a történet, mely azt meséli el, hogy volt egy nagyon szegény család 3 lánnyal. Az apa úgy határozott, hogy lányait nyilvánosházba, vagy rabszolgának adja, mert nem tudja kiházasítani őket. Véletlenül meghallotta ezt Miklós és mindenképpen segíteni akart a lányokon. Ezért egyik este egy pénzzel teli erszényt dobott be házuk ablakán. Így az apa férjhez adhatta legidősebb lányát. Majd kis idő múlva Miklós újra és újra megjelent és újabb teli erszényt dobott be az apának. Így mind a három lány tisztességgel férjhez mehetett, Miklós megmentette őket a szégyentől.
Körülbelül 52 évig volt püspök. A nép nagyon megkedvelte, mert nagyon szerény és segítőkész volt. Életében sok szegény gyermeken segített, ezért lett Ő az, aki gyermekeknek ajándékot hoz. Halálának napja december 6. ezért esik erre a napra Mikulás ünnepe.
Szent Miklós tisztelete nagyon elterjedt volt. Egészen Szibériától Európa nyugati határáig. A gyermekek jótevője, a tengerészek, utazók, zarándokok védőszentje.
A tengeri vihar lecsendesítése
270-ben Szent Miklós Jeruzsálembe ment zarándokútra. Vihar kerekedett és a mellettük haladó hajónak elszabadult az orrvitorlája. A háromfős legénységből, akik vissza akarták tenni, már kettőt a vihar a vízbe sodort, akik ilyen esetben általában odavesznek. Látva ezt Miklós a vízbe vetette magát, és magához ragadta a két fuldoklót, kimentette, majd az árbóchoz kötötte őket a köpenye övével. Ezt követően pedig helyére tette az orrvitorla árbócrúdját, ezzel megfeszítve a vitorlát, így a hajó egyenesbe jött. Miklós letérdelt és Istennek egy hálaimát mondott, majd a tengerbe vetette magát, hogy visszatérjen a hajójára. Amikor a hajósok a myrai templomban hálaimát mondtak megmenekülésükért, megismerték Miklóst és megköszönték neki a segítséget, s visszaadták neki a köpenye övét, amit szent ereklyeként hordtak magukkal a megmenekülésük óta. A viharba keveredett hajósok vészhelyzetben Szent Miklóshoz fohászkodtak.
Forrás és további részletek: Wikipedia
Akkor most Télapó, vagy Mikulás?????
Magyarországon a Télapó elterjedése az 1950-es évekre vezethető vissza. Ekkor érkezett a Szovjetúnióból a “Gyed Maróz” – ennek magyarosítása a Télapó.
Észak Európában, a skandináv mitológiában már a kereszténység kezdete előtti időkben létezett egy Odin nevű isten. Őt néha hosszúszakállúként is emlegették. Akinek volt egy lova, a nyolclábú Sleipnir és hatalmas távolságokat tudott megtenni vele. A német néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának, Sleipnirnek tettek ki csizmácskáikban a kémény mellé szalmát és répát, Odin pedig hálából ajándékokat hagyott benne nekik. Az északi fagyos tél démona a skandináv kultúrkörben a téli napforduló központi alakja a Yule-bak (Yule Goat), Julbukk, Julbock-nak nevezett mesefigura hoz ajándékot. Ennek leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája egyértelműen azonosult a Télapó alakjával.
forrás: wikipedia
Tulajdonképpen a 20. század elejétől fokozatosan mosódott össze a két figura. 1931-ben volt egy olyan Coca-Cola reklám, ahol a Mikulást nagy fehér szakállal, vörös kabátban, rénszarvassal ábrázolták. Ez annyira sikeres volt, hogy bejárta a Földet és bekerült a köztudatba.
Magyarországon az 50-es évektől az Állami és Iskolai Ünnepségeket TÉLAPÓ ÜNNEPNEK nevezték. Ezután sokaknak összemosódott a két figura.
Aki az északi sarkról jön, az a télapó!
Bizonytékul találtam egy régi képet olaszországból származik, ahol a Mikulás és a Télapó együtt osztják az ajándékokat a gyerekeknek
kép forrása: prosanvito.it
Szent Miklóshoz kapcsolódó Magyar népszokások
A Dunántúlon már a 18.ik században élt az a szokás, hogy Miklós napján a férfiak bekormozták az arcukat, bundájukat kifordították, hosszú szakállt ragasztottak. A “rossz” gyerekeket azzal ijesztgették, hogy a cipőjükbe szenet, virgácsot tettek. Volt ahol az is szokásban volt, hogy a Mikulás mellett “ördögök” és “krampuszok” is jártak házról, házra. Láncokat csörgetve, bottal, seprűvel riogatva a kisebb gyereket. Kikérdezvén, ki volt jó, ki viselkedett rosszul. A célja az volt, hogy megtanítsák a gyerekeknek, hogy a rossz elnyeri a büntetését. A “jó” gyerekek pedig ajándékot kaptak.
Feltehetően középkori diákhagyományokból ered ez a szokás.
Felhasznált irodalom:
Wikipedia - Szent Miklós élete
Katolikus Szentek – Szent Miklós élete
