Split szűk utcái a történelmi emlékek talán legjobban bámulatba ejtő sorát tárják a látogató elé: egy egyiptomi szfinxet, egy római templomot, bizánci oroszlánokat, román boltíveket és reneszánsz ablakokat. Mintegy betetőzi mindezt a kolosszális ókori palota, amely egy császár emlékéhez minden szempontból méltó.

Diocletianus római császár a szomszédos Salonában született. Így nyilván érzelmi szempontok is közrejátszotak abban, hogy éppen itt jelölte ki pihenőpalotája helyszínét . Az építkezés 10 évet vett igénybe. Eredményeképp, lemondásakor 305-ben, a császárt olyan épület várta, amely arányban állt személyisége léptékeivel. Amikor a VII. században a barbár törzsek lerombolták Solonát, a menekülő polgárok a palota falai közt találtak menedéket, soha többé nem is távoztak. Az Ő izlésük is nyomot hagyott az épületen. A hatalmas uralkodói lakosztályokat leválasztották, szerényebb igényeikhez igazították.

A következő évszázadok folyamán  itt is a bizánciak, a középkori horvát állam, majd a magyar királyok uralma következett. 1420-ban a város velencei fennhatóság alá került. A Köztársaság a törökökkel is állandóan kötelet húzott, akik három évszázadra szabályosan bekerítették a várost.  Az állandó védekezés fölemésztette a hanyatlásnak indult Split energiáit. Az osztrákok következtek 1797-ben, és eltekintve a kurta napoleoni közjátékoktól , az I. világháborúig maradtak is.

Split polgárait azonban semmilyen nyomorúság nem tudta erkölcsileg térdrekényszeríteni. Minden alkalmat megragadtak, hogy bizonyítsák a város szellemiségét és saját szuverenitásukat.

Forrás: részlet a Berlitz utikönyvből